Mazán Attila (Gyöngyvér)

- Mikor kezdtél gitározni és kinek a hatására?

17 éves lehettem, amikor először gitárt vettem a kezembe, egy jó barátom, Koppány vezért hatására. Emlékszem, hogy elbűvölt, amikor Metallica témákat játszott. Az első, amit meg akartam tanulni a Fade to Black volt. Mondanom sem kell, rendesen megizzadtam a nyitó témával. A legkedvesebb az volt, hogy egy dobó tőrrel lettem „fenyítve”.

- Jártál tanárhoz, vagy autodidakta módon tanultál?

Magamtól tanultam mindent, legalábbis nagyon sokáig. Ennek volt, van előnye, és akadt némi hátránya is. Nem vagyok profi gitáros, de szeretem csinálni. Szerettem volna én is egy kicsit tovább lépni. Értem ezt úgy, hogy rettegtem a szólózástól, még a nagyon egyszerű 3 hangos dallamoktól is. Ezért elmentem tavaly nyáron egy tanárhoz, Pádár Gábor jazz gitároshoz. 4-5 hónapot jártam hozzá, és úgy gondolom megérte. Kicsit magabiztosabb lettem a hangszeren. 

- Milyen volt az első gitárod?

Huh. Az első gitárom a Fender utánzat volt, amit annak ellenére, hogy kópia volt, jó drágán vettem. Fogalmam sem volt arról, hogy mi mennyibe kerül. Azt hiszem a márkája valami Levin volt. Szörnyen szólt, de én imádtam. És persze marha nehéz volt rajta játszani.

- Milyen gitárod van most? Miért pont ezt választottad?

Jelenleg egy japán prestige Ibanez gitárom van, amiben dimarzio hangszedők vannak. Mivel a második komolyabb gitárom Ibanez volt (az első egy jackson ps4-volt), nagyon megszoktam. ESP-ben gondolkodtam, mielőtt ezt megvettem, ám nem volt lehetőségem kipróbálni, és így féltem attól, hogy nem érzem majd a hangszert. Így maradtam a bevált márkánál. Ráadásul ez egy nagyon jó hangszer. Telt, erős hangja van, dús felharmonikusokkal. Szeretem. Ha egyszer összejön,. Azért egy ESP-t csak bevállalok majd.

- Milyen effektet használsz? Miért pont ezt választottad?

Régebben használtam egy Boss Gt-6 multieffektet. Szerintem nagyon jó, sokmindenre használható, és ha eleget bíbelődsz vele nagyon jó torzított hang jön ki belőle. Amikor a jelenlegi gitáromat vettem, akkor váltam meg tőle. Jelenleg egy natúr Boss ReverB pedált használok, hogy a szólók, dallamok és a tiszta részek szebben szóljanak. Ez is egy remek effekt, szép zengetést produkál, és ha akarom akkor chorus pedálként is funkcionálhat. 

- Milyen erősítőt használsz? Miért pont ezt választottad?

Egy Marshall JCM2000-es erősítőm van, amit már soha nem fogok lecserélni, ebben biztos vagyok. Annak idején csak azért vettem mert márkás, és úgy gondoltam, biztos jó dolgokat produkál. Nem csalódtam. Nem mindenki szereti a hangját. Leginkább azok nem, akik különböző olcsó multikat kötnek rá, ráadásul rosszul. Nekem tetszik a tiszta, nyers hangja, ezért is nem használok például torzító pedált. Ami még nagyon jó benne, hogy nagyobb koncerten igen könnyű kihangosítani, mert nagyon „egészségesen” szól. 

- Milyen húrokat, milyen pengetőt használsz?

Húrokból Earnie Ball 11-es húrokat használok, és D-re hangoljuk a gitárokat. Pengetőből 3 milis Dunlopot, vagy 0.8-as vastagságú bármilyet. Mivel jobban szeretek riffelni, mint szólózni, ezért a nagyobb pengetőt részesítem ismét előnyben. 

- Mennyit szoktál gyakorolni és hogyan?

Hát, korántsem pengetek annyit, mint régebben. Most jó, ha hetente 8-10 órát tudok a hangszerrel foglalkozni. Ha tehetem és nincs más dolgom, akkor játszok, de elég elfoglalt vagyok, sajnos. Amikor gyakorolok, akkor egyszerűen bekötöm a számítógépbe, benyomom a kis metal zone pedált, és dobgép mellé játszok. Pontosabban takkjel és dobgép mellé. Ha szólózni próbálok, akkor csinálok valami egyszerű kíséretet, és arra játszok rá. 

- Szoktál kottát, vagy tabulatúrát használni?

Kottát nem, tabokat néha igen, ha valami feldolgozásról van szó. Bár most már azt is egyre ritkábban. A tanárhoz járás egyik nagy előnye az volt, hogy kicsit „kinyitotta a fülem”. Javult a zenei hallásom, így ha valami tetszik, akkor kisebb erőfeszítésembe, és kevesebb időmbe kerül megtanulni. Bár megjegyzem, inkább a saját dalainkkal szeretek foglalkozni, nagyon kevés feldolgozást ismerek. 

- Van valami koncert előtti rituáléd?

Koncertek előtt, induláskor én vagyok a legidegesebb, és abszolút nincs kedvem játszani, folyamatosan lázadok, mondván: „úgyis szar lesz, el fogom cseszni”. J Persze a többiek azért jól rám pirítanak. A másik része annyira nem publikus, de a lényeg, hogy megkönnyebbülök tőle. És itt ne gondoljon senki, semmi károsra.

- Ha sorba kellene állítani, akkor melyik lenne az első helyen: stúdió, koncert vagy próba?

A koncert az első egyértelműen. Nincs annál jobb élmény, ha az ember úgy jön le a színpadról, hogy „de jól éreztem magam”. A második a stúdiózás lenne. Imádok molyolni a hangzásokkal, a dalokkal. Nagyon szeretem ezt a folyamatot. A próbákat is preferálom, de azokkal mindig az a baj, hogy amint véget érnek koncertezni támad kedvem. És nyílván ez nem megoldható.

- A zenekarban Te vagy a fő dalszerző. Milyen módszerrel írod a dalaidat?

Otthon, számítógépen felveszem az ötleteket, vagy lekottázom tab formájában. A lényeg, hogy mindig demózok. Mire a többiek meghallják, már több verzión túl vagyok, és a lehető legerősebbel állok eléjük. Az a dal, ami nem üt meg egy adott szintet, meg sem mutatom senkinek. A kész dalokat pedig próbán újra összerakjuk, Csabi megírja a dobokat és ezzel készül el az élő verzió, a végleges forma. Mondjuk ezt még megelőzi, hogy Tamással kitaláljuk az énekdallamokat is. Néha közösen, néha külön-külön. A későbbiekben Viktor is kiveszi majd a részét a munkából…

- A Gyöngyvér előtt volt más zenekarod?

Volt, igen. Másfél évig létezett egy Damn-Nation nevű formáció. Dark rocknak indult a zene, női énekkel, aztán átalakultunk extrém metal fogattá. Sepulturát, Static-X-et játszottunk. Kevés koncertünk volt, de csináltunk három demót. Persze házilag. A pénz sajnos akkoriban sem vetett fel minket. 

- Mikor és hogyan döntötted el, hogy egy a Gyöngyvérhez hasonló stílusú bandát szeretnél összehozni?

2005-ben, a Damn-Nation feloszlása után egy prog zenekarban próbálkoztunk Mező Ferivel (ex-basszer), de az sajnos nem alakult túl jól. Másképp akartunk zenélni. Miközben ott próbáltunk, én otthon dalokat írtam. Ennek a formációnak az volt a legnagyobb előnye, hogy megismerkedtem Tamással, aki később sikerült rávennem, hogy énekelje fel a dalaimat. A végeredmény engem lenyűgözött, és tudtam, hogy ezt akarom csinálni. Ekkor indítottam a hadjáratot, hogy társakat találjak. Tomit volt a legnehezebb megfogni, de végül sikerült. J Megjegyzem, ha nincs a De Facto Empíreum lemeze, illetve a Paradise Lost – Paradise Lost albuma, akkor Gyöngyvér sincs. A HIM már később jött a képbe, néhány héttel.

- Melyek a kedvenc zenekaraid?

Legnagyobb kedvencem a britt Paradise Lost, a Queen, a finn illetőségű HIM, a svéd In Flames, a Katatonia… Talán ők a legnagyobb favoritok. 

- Kit tartasz a Magyarországon és a világon a legjobb gitárosnak?

Ez az a kérdés amire sajnos nem tudok kielégítő választ adni. Engem soha nem érdekelt az, hogy ki mekkora virtuóz, ez a része egyszerűen hidegen hagy a zenélésnek. Mindig is a dalok hangulata érdekelt. Teljesen mindegy számomra, hogy van e szóló, vagy nincs, illetve három hangból áll az a dallam, vagy végtelen sebességű tekerésből. A lényeg, hogy legyen jó, tetszen a fülemnek. Inkább zeneszerzőket szeretek. Danny Elfman, Greg Mackintosh, Ville Valo… ezt sokkal többre értékelem. 

- Van olyan kérdés, amit sosem tettek fel, de mindig meg szeretted volna válaszolni?

Nem is tudom. Azt hiszem nincs, vagy legalábbis nem jut eszembe semmi. Általában nagyon jókat, és sokat szoktak kérdezni, úgyhogy mindig van mire válaszolni, nem szokott hiányérzetem lenni. Annyi biztos, ha kérdeznek, én tuti válaszolok, legyen az a kérdés szinte bármi. 

- Milyen évet zártatok a Gyöngyvérrel?

Úgy gondolom egy kellően sikeres éven vagyunk túl, tele komoly, számunkra nagyon fontos, és maradandó emlékekkel. Ilyen az első albumunk megjelenése, a különböző fesztiválokon való szereplés, A Viadana Kamarakórussal közös fellépés, a koncertünk Tarja Turunennel, a lehetőség a második nagylemezre, az elkészült két video klipünk. Ez mind a múlt év hozománya, szerintem nem kevés. A legfontosabb azonban, hogy nagyon sokan álltak mellék, egyre többen támogatnak, és ez nagyon jó. Örülünk, hogy van kinek zenélni. Büszke vagyok mind a csapatra, mind pedig a közönségünkre.