Bori Sándor (Watch My Dying, Innersight)
- Mikor kezdtél gitározni és kinek a hatására?
Amikor gimibe kerültem, elsős koromban kezdtem, és egyértelműen a Metallica hatására. Aztán jött a Slayer és a Megadeth, ez volt az én generációm. Mai szemmel egyébként egyik kedvenc gitárosom Trey Azaghthoth, bár nem is akarnék, és nem is tudnék úgy gitározni, ahogy ő, csak szerintem nagyon eredeti.
- Jártál tanárhoz, vagy autodidakta módon tanultál?
Tanárhoz nem jártam, Metallica Tabokból tanultam a nótákat, és ezzel tanultam meg játszani.
- Milyen volt az első gitárod?
Az első gitárom valami rettenetes akusztikus gitár, ami még ma is megvan valahol. Egy családi öreg darab, ami a sarokban porosodott. Aztán az első elektromos gitárom valami Hohner volt, amit eladtam 10000 Ft-ért. Vajon hol lehet most…
- Milyen gitárod van most? Miért pont ezt választottad?
Sok gitárom van, a WMD-ben mostanában egy amerikai Peavey-t használok, ill. a lehangolt nótákban egy Framus Panterát. Gitárvásárláskor nincsenek különösebb előítéleteim, kipróbálok mindent, ami szóba jöhet, aztán megveszem, amelyik a legjobban tetszik, nem foglalkozom a márkanevekkel.
- Milyen erősítőt használsz? Miért pont ezt választottad?
Húha, nagyon szakmai kérdések vannak itt, csak el ne aludjon az olvasó. :-) Mesa-Boogie Fifty-Fifty végfok, ADA-MP1 előfok, ADA láda, és BOSS GX-700 effekt. Már vagy 8 éve megvan ez a cucc. Összekötöttem és jó volt. :-) Mindenképp Mesát akartam, az ADA-MP1 pedig zseniális, főleg amilyen olcsó manapság.
- Milyen effektet használsz? Miért pont ezt választottad?
A GX-700 is egy olcsó cucc ma már, és ahhoz képest rengeteget tud, a nagy részét ki se használom. Kb 10 éve van meg és megmaradt. A gitártrióhoz vettem, amit még a kilencvenes évek második felében csináltam két barátommal (ez a Blue Shadow c. Innersight lemez).
- Milyen húrokat, milyen pengetőt használsz?
Még mindig szakma, nem unod még?… :-) Elixír húrokat, mert utálok húrt cserélni J és igyekszem félpuha recés pengetőket használni, mert élesebb a hangja, csak mindig elosztogatom koncerten, ezért általában örülök, ha van egyátalán pengetőm. A Klausztro stúdiózáskor jöttem rá, hogy nekem a puha pengető jobban fekszik, és jobban is szólnak vele a témáim.
- Mennyit szoktál gyakorolni és hogyan?
Nagyon ritkán és keveset. :-) Amikor leérettségiztem, abbahagytam a gyakorlást. Akkor gitározom, ha nótát írok. Néha rámjön a skálázás, akkor csinálom pár napig, aztán megunom. Nálam két koncert között gyakran a gitárok ki sem kerülnek a tokból, ha épp nincs valami felvenni való ötletem. De ahhoz meg ott a többi gitár :), tehát megint csak nem fontos kicsomagolni.
- Szoktál kottát, vagy tabulatúrát használni?
Kottát olvasni divatemberség, pláne írni :-), bár most szeretnék kicsit zongorázni tanulni, ahhoz majd kell. Tabokat írunk egymásnak, amikor tanuljuk az új számokat. Egyébként érdekel a dolog, mert régi vágyam, hogy egyszer csináljak valami operaszerűséget otthoni körülmények között számítógéppel és persze énekesekkel. Remélem, sikerülni fog előbb-utóbb. Mindig is szerettem volna nagyzenekarra darabokat írni, csak nem mertem erre a pályára menni.
- Van valami koncert előtti rituáléd, szokásod?
Inkább csak a fejemben. Mostanában elmondok pár mantrát magamban, és arra koncentrálok, hogy ne a gonoszságot ébresszem fel az emberekben. A Wmd nem gonosz zene. Én inkább erőt szeretnék közvetíteni.
- Mi az első dolog, amit koncert után teszel?
Arra figyelek, ahogy a ’hétköznapok’ gondolatai és örömei, problémái visszatódulnak a tudatomba. Koncert alatt nagyon-nagyon ritka, hogy bármi is eszembe jusson a zenén kívül. A világból annyit érzékelek inkább, hogy szeretem figyelni az arcokat a dalok közben. Szóval nem teszek semmit, inkább figyelek. Ja de igen, leülök. :-) Ha jönnek srácok, beszélgetek velük, mostanában nyitott vagyok az emberekre, és igyekszem az is maradni.
- Melyik volt az eddigi legjobb és legrosszabb Watch My Dying koncert?
Minden koncert jó, még akkor is, ha előtte úgy érzem, nagyon rossz lesz :). A legutóbbi A38 hajós koncert, ahol az új klip készült, különösen nagyon tetszett. Nagyon szeretem Szerbiát is. Tulajdonképpen tényleg minden koncertet szeretek, főleg, ha már elkezdődött.:-) A többieket különösen szeretem, ezért mindig jó együtt lenni.
- Ha sorba kellene állítani, akkor melyik lenne az első helyen: stúdió, koncert vagy próba?
Egyértelműen a koncert. A próba nálunk elég ritka, a stúdió még annál is ritkább. Régen imádtam szöszmötölni a stúdióban, most már kicsit lazábban kezelem ezt a témát, mert nagyon felerősödött bennem a nóták minőségébe vetett hit és bizalom. Szerintem, ha jó a dal, akkor nehéz elrontani, nem hiszek már annyira abban, hogy a stúdión milyen állati sok múlik. Ettől még persze alapos vagyok, de főleg dalírási szempontból. A szólamokat és a hangszerelést, az effekteket mindig nagyon kidolgozom, de most hogy ez vagy az az izé van odébb tekerve, úgy érzem, nem számít annyit. Az szól jól, amit megszoktál.
- Milyen módszerrel születnek a WMD a dalok?
Eddig a dalok nagy részét én írtam, ami általában úgy zajlott, hogy otthon megírom és felveszem, körbeadom, és megtanuljuk. Aztán van, hogy még belepiszkálunk próbán, de az is előfordul sokszor, hogy úgy marad. Sőt, nálunk az is megesik, hogy a nótát a zenekar egybe sosem tanulja meg eljátszani.:-) Az új lemezen viszont elmondhatom, hogy várhatóan mindenkinek lesznek ötletei.
- 1999-ben jelent meg saját projekted első lemeze Blue Shadow címmel. Azóta 9 kilenc Innersight album jelent meg. Hogyan jellemeznéd az Innersight zenéjét?
Nemrég megjelent a tizedik.:-) Az Innersight az én egómról szól, főleg, hogy már zenekar sincs. Egy egoista koncepció, a szónak nem rossz értelmében, legalábbis érzésem szerint. Olyan, mint egy napló, minden lemezhez kötődnek személyek, élethelyzetek, konfliktusok és örömök, melyek az adott életszakaszt hangsúlyosan meghatározták. Nem tudtam, hogy ez lesz a sorsa ennek a zenei vonalnak, de végülis pár éve így döntöttem, és a döntésemet a mai napig nem bántam meg. Ugyan egy fillért nem látok az egészből a jogdíjakon kívül, de örömmel tölt el, amikor látom, hogy mennyien letöltik, és most már nemcsak az országon belül. Ha nagyon megfeszültem volna, vagy találtam volna valakit, aki segít, lehetett volna kiadót találni némelyik albumnak, de nem ez a fontos. A lényeg, hogy nyoma maradjon az életemnek önmagam számára, és hogy adhassak az embereknek minél többet. Ezenkívül kipróbálhatom magam mindenféle zenében, az Innersight egy igazi zenei, érzelmi, és spirituális kaland, ami segít lezárni és feldolgozni az életemet, ébren tart, hogy mindig megújulhassak. www.innersight.hu
- A WMD előtt volt más zenekarod?
Volt az Innersight :-) ill. ennek különböző formái. Először mint gitártrió, sőt, gitárduó, később énekkel bővült, aztán metállá változott, és végül magamra maradtam, mert mindenkit elüldöztem magam mellől. :-) Azért ha eljön az ideje, szeretnék még koncertet adni az Innersight dalokból, persze az előadhatóbb fajtákból.
- Nemrég új dobos került a csapatba Garcia Dávid személyében. Mennyire nehéz megszokni egy másik ember játékát? Mennyire nehéz alkalmazkodni?
Nem tudom, mert eddig csak Zolival és Dáviddal zenéltem tartósan, és mindketten zseniálisak. Ezalatt azt (is) értem, hogy pillanatok alatt megszokhatóak.
- Bordás Zoli más elfoglaltsága miatt többször is session zenészekkel léptetek fel. Mennyiben volt más, mondjuk Moldoványi Janival játszani, mint mondjuk Zolival vagy Dáviddal. Miben látod a legfőbb különbséget a három dobos között?
Zoli egy igazi művész, akinek játéka szerintem példátlan az országban, és ebből kifolyólag nem is a nagyközönség dobosa, benne jobban el kell mélyülni. Jancsi is nagyon jó dobos, bár nem szeret számolni koncert közben.:-) Dávid pedig egy hiperaktív jellem, és ez a játékán is hallatszik. Hangképileg lehet, hogy vele szól legjobban a Wmd, de mindhárom srác hiányát lehet érezni, ha épp nincs ott a másik kettő :). nem érdemes őket összehasonlítani, mert nem lehet.
- Melyek a kedvenc zenekaraid?
Rengeteg kedvencem van, mostanában leginkább Röyksopp-ot, Anathemát és a Rómeó és Júlia zenéjét :) hallgatom. De inkább kedvenc lemezeim vannak. Szemző Tibor: Tractatus. Morbid Angel: Covenant. ATB: No Silence/Seven Years. Vangelis: 666. Tiamat-minden. És mostanában sokat hallgatok indiai tradicionális zenét. Szeretem a reggae-t is, ja és Kylie Minogue sosem maradhat ki. :-)
- Mivel foglalkozol, amikor épp nem a WMD gitárosa vagy?
Építész tervező vagyok. Tavaly terveztem egy plázamozit itt Budapesten, ahova majdnem sikerült becsempészni egy rejtett Wmd logót, de sajnos az utolsó pillanatban kikerült. Ezenkívül vaisnava filozófiát tanulok a Bhaktivedanta Hittudományi Főiskola levelező szakán. Illetve ha lenne társam, akkor igyekeznék őt boldoggá tenni. Még van a családom, másra pedig már nem is marad idő. :-) Ja és nemrég falura költöztem, és nagyon élvezem.
- Van olyan kérdés, amit sosem tettek fel, de mindig meg szeretted volna válaszolni?
Igen. Hogy hiszek-e Istenben. Hiszek. Szeretném, ha ez tiszta lenne.
- Milyen terveitek vannak az idei évre a WMD-vel?
Készül a harmadik lemez, írjuk a dalokat, gondolkodunk az egészen. Senki se számítson semmire, mert úgyse olyan lesz. Persze van egy csomó koncert, meg ami ezzel jár. Én a honlapról értesülök, hogy mikor mi történik, mert szerencsére semmi közöm a szervezéshez. Illetve készítjük a dvd-hez az anyagot, ami fogalmam sincs, mikor lesz. Idén nyáron is lesz Wmd tábor (wmd-days), új helyszínen, új koncepcióval. Várunk mindenkit, aki egy kis nyugalomra vágyik, és minket is meg akar ismerni közelebbről.
Köszönöm az interjút…Legyél Boldog!
