Mutatis Mutandis Online Zenész Portál

- Mikor kezdtél gitározni és kinek a hatására? 

Iszonyat régen, 12 éves koromban. Akkor még hittem abban, hogy egyszer majd rocksztár leszek, hehe. Elsősorban a Guns N’ Roses és az Iron Maiden hatására, de érdekes módon nem Slash, hanem Izzy Stradlin akartam lenni. Volt is olyan sapkám, amilyet ő hordott, külsőleg is próbáltam utánozni, viszont drogfogyasztásban nem, mert akkor még nem tudtam, mit jelent az. 

- Jártál tanárhoz, vagy autodidakta módon tanultál? 

Jártam három tanárhoz is még Miskolcon – merthogy az Acélvárosban születtem, bizonyám – időrendben Spirkó Károly, Kósa István, és Barna Tamás (az Eclipse gitárosa, ők az egyik legjobb, de sajnos legalulértékeltebb magyar zenekar mind a mai napig, iszonyatosan nagy hatásaim voltak) tanítottak, mindegyiküknek nagyon hálás vagyok.  

Emellett autodidakta módon is sokat tanultam, napi 4-6 órákat is simán gyakoroltam, főleg a Varso-s időkben. Az egy fantasztikus csapat volt, ami tulajdonképpen egy gimnazista zenekarból nőtt ki. Senki nem tudott semmit, amikor megalapítottuk, együtt tanultunk meg zenélni, és máig nagyon büszke vagyok arra, amiket csináltunk. Azt hiszem, az egésznek az adta a báját, és azért is szerettem annyira, mert tényleg hittünk az egészben, nem volt az a cinizmus jellemző ránk, ami így harminc felé ballagva már szerintem sok emberben kialakul. Általában 20-30, felismerhetetlenül részeg faszinak játszottunk, és persze mi is szerettünk mulatni, hatalmas sztorik születtek akkoriban. Jellemző a zenekarra, hogy volt egy olyan tagunk is, aki nem játszott semmilyen hangszeren, de olyan jó cimborák voltunk – és vagyunk most is – hogy bevettük a bandába, még az egyik klipben is szerepel. :)

Szóval ez volt a másik nagy iskola, próbák, koncertek, stb. Az első években borzalmasan rosszak voltunk, minden koncerten égtünk, mint a Reichstag, de utólag azt gondolom, erre nagy szükség volt. Mindenkinek azt mondom, hogy ne csak otthon skálázzon, hanem menjen játszani, próbálni, demót felvenni, mert az legalább olyan fontos. 

- Milyen volt az első gitárod? Milyen volt az első erősítőd? 

Az első apám rettenetes orosz akusztikus gitárja volt. A „tényleg saját” gitárt karácsonyra kaptam a szüleimtől, egy fehér színű BigSound modellt, aminek a teste ilyen bútorlapból készült, és úgy is szólt. Eladtam sajnos ezer éve, néha szoktam azt álmodni, hogy megtalálom egy hangszerboltban és újra megveszem. Az első erősítőm pedig egy NDK-gyártmányú lemezjátszó volt, nem vicc. 

- Milyen gitárod van most? Miért pont ezt választottad? Milyen hangolásban használod?

Jelenleg öt hangszerem van. A koncerteken általában egy Ibanez RG 7420 héthúroson játszom, amibe EMG pickupöket rakattam. Van egy Schecter héthúrosom is, az általában a cseregitár. Ezeken kívül van egy Jackson JDR-94 és egy Epiphone LP 100, illetve nemrég beszereztem otthonra egy Charvel basszusgitárt, amit még ki kell fizetnem a zsíros jogdíjakból. A két héthúros általában A-ra van hangolva, a bőgő szintén, a többi meg, ahogy kedvem van. A WMD-ben néhány számban még lejjebb hangolunk, de az sajnos legalább annyira szakmai titok, mint az Akelás skálázóvíz receptje. :) 

- Milyen erősítőt használsz? Miért pont ezt választottad? 

Rackes cuccal nyomulok egy ideje, mert amikor a srácok bevettek a WMD-be (azóta is bánják) az volt a koncepció, hogy használjunk alapvetően ugyanolyan cuccot Sanyival. Ehhez alkalmazkodtam, azaz ADA MP-1 előfok, BOSS GX-700 multieffekt, és egy Marshall 9200-as végfok van a ládában. Azért választottam ezeket, mert együtt kibaszott nehezek, tehát a roadolás igencsak hasonlít egy Fekete László-féle kőgolyóemelgetésre. Legalább sportolok egy kicsit. Zsoltinak (a WMD kitűnő road/sofőr/mindenese) mindig azt mondom, hogy na vigyük ezt a rettenetest!  

- Milyen effektet használsz? Miért pont ezt választottad? 

Ezt már félig megválaszoltam az előbb, tehát egy BOSS GX-700 az egyik, viszont ezt egy BOSS GT-6-os midis padlóeffekttel vezérlem, mert az korábban megvolt már, és fölösleges lett volna külön kontrollpedált venni. Szoktam a két effektet kombinálni, elég elmebeteg hangok jönnek így ki néha, de hát pont ez a lényeg. Van még egy öreg, rommá taposott wah-pedálom, amit nagyon szeretek, mert overdrive is egyben. Töredékébe került anno egy CryBaby-nek, de sokkal többet, illetve mást tud, ezt tapasztalatból mondom.  

- Milyen húrokat, milyen pengetőt használsz? 

Bármilyet. Ezek számomra fogyóeszközök, és mivel elég gyakran szoktam húrokat cserélni, nem szempont, hogy mennyi az élettartama. Amit épp a boltban lehet kapni, és vastagságban megfelel. A héthúrosokon 10-es készletet használok, a hatosokon meg hangolástól függően 10-től 13-masig bármit, amilyen kedvem van, vagy amit épp csinálni akarok az adott hangszerrel. Pengetőknél ugyanez a helyzet.  

- Mi az az álomcucc, amit ha nyersz a lottón tutira megveszel? 

Egy házat szép kerttel, és egy kis tóval, valahol jó távol az emberi hülyeségtől, és közel az asszonyhoz. J Komolyra fordítva nem hiszem, hogy lenne ilyen. Folyamatosan építgetem a motyómat, és szerintem ha nem történik valami forradalmi újítás a pályafutásom hátralévő részében, akkor nekem ez már jó lesz halálomig. Nem hiszek abban, hogy célravezető a technikai újdonságok folyamatos hajszolása, hogy meglegyen a legújabb modell mindenből, nem attól lesz valaki jobb zenész. Természetesen érdekelnek bizonyos dolgok, bármikor szívesen kipróbálok valami jó kis cuccot, de nem központi kérdés ez már. Sokkal inkább érdekel az, hogy színesítsem a zenei tudásomat, netán megtanuljak szaxofonozni, legalább olyan jól, mint Antonio Coimbra de la Coronilla y Azevedo az Egyesült Államok-beli útjuk alatt. :)

- Mennyit szoktál gyakorolni és hogyan? 

Mostanában sajnos kevesebbet, de akkor hajnalig tolom. Skálázni nem annyira szoktam, inkább új témákat találok ki, vagy nótákon dolgozom, néha meg csak babrálok az effektekkel. Nincs receptem erre, meg eleve ilyen zsigerből gitározó srác vagyok, tehát nem szoktam szigorú menetrendet csinálni, hogy akkor most 12 perc 42 másodperc bemelegítés után 54 perc arpeggiozás következik. 

- Szoktál kottát, vagy tabulatúrát használni? 

Természetesen, bár egyiket sem szeretem igazán, ahhoz túl lusta vagyok. Szóval blattolni sosem tanultam meg. Képtelen is lennék kottából játszani, és nem azért, mert nem tudom, mi mit jelent rajta, hanem egyszerűen nem nekem való. Inkább megtanulnám az adott dalt, és kamuból kitennék egy keresztrejtvényt a kottaállványra. A WMD-ben meg általában tabokat küldözgetünk egymásnak, ha nótát kell tanulni.  

- A honlapon láttam, hogy vállalsz tanítást? Milyen szisztéma szerint? Ha egy tanítvány megjelenik nálad mi az első dolog, amit átnézel vele? 

Ez mindenkinek személyre szabott. Eleve nem tartom magam gitártanárnak, inkább egy olyan valakinek, aki meg tud mutatni pár dolgot, és gyakorló balkáni rockzenészként tud segíteni abban, hogy érdemes valamit eljátszani, előadni. Általában elsőként mindig azt nézem, hogy a kéztartás, a pengetés technikája stimmel-e, illetve, hogy áll a bátor jelentkező a ritmusokkal. A fő elvem viszont az, hogy aki tényleg zenélni akar, az élvezze és szeresse az új dolgok tanulását, magát a gitározást. Anélkül teljesen fölösleges az egész. Tehát, ha valaki elképesztő tappingszólókat akar játszani, de nem tudja, hogyan fogjon hozzá, akkor keresek neki valami olyan dalt, amit szeret – mivel abszolút zenebuzi vagyok, ez általában szokott sikerülni – és azon keresztül mutatom meg, nem valami személytelen gyakorlatot adok fel. 

Nekem régen nagy sikerélmény volt, amikor leszedtem a Pestilence „Spheres” lemezét, vagy rájöttem, milyen módszerrel darál olyan gyorsan Snorre a Thorns-ból (ezt a technikát kb. három évig gyakoroltam, csak miheztartás végett :) ), mert ezek érdekeltek, nem akartam Beatles meg Shadows nótákat tanulni. Lehet, hogy erre egy hivatásos gitártanár azt mondja, hogy hülyeség, de azt hiszem, azzal azért nem lehet tévedni, hogy elsősorban a zene és a játék szeretét, és a nyitott gondolkodást szeretném átadni annak, aki megtisztel a bizalmával. Akit érdekel, nyugodtan keressen meg! 

- Van valami koncert előtti rituáléd? Mi az első dolog, amit koncert után teszel? 

Semmi, egyszerűen imádok koncertezni, ha tehetném, minden este ott ugrálnék valami színpadon. Megnézem, hogy jó helyre dugtam-e a kábelt, aztán hadd menjen! Utána meg elszívok egy cigit – le akarok szokni, le akarok szokni! - és mehet a rokkantroll. 

- A WMD előtt milyen zenekaraid voltak? Miben voltak más azok a zenekarok a mostanihoz képest, s mennyiben változott a játékod?  

Erre is válaszoltam már részben. A Varso-rol (helló Ricsi, Attis, Viktor és Bali!) már írtam, az volt az első csapatom, ilyen progresszívnak hívott metalt játszottunk, sok King Crimson, Eclipse, később death metal meg sludge hatásokkal. www.varso.org  

Van még a saját fattyam, a Nervekiller (sziasztok Robi, Sanya, Peti és Drazsé!), ami most kicsit parkolópályára került, pedig egy félkész lemez ott figyel a gépemen, iszonyatosan jó anyag szerintem, bár kevesen lesznek képesek egyszerre végighallgatni. Az egy rettentően agresszív és lehangoló death/grind zene, jól megcsavart gitártémákkal, őrült tempókkal és szólókkal. www.myspace.com/n3rvekiller 

Aztán játszottam még Miskolcon egy folk/rock bandában két évig, Blue T.G. volt a neve, nagyon jópofa csapat volt. Nem ilyen szaros sörlocsoló giccsmetalra kell gondolni, hanem magyar népzenei elemeket is alkalmazó, laza rockra, kissé ironikus szövegekkel.  

Ezen kívül – bírjátok még? – folyamatosan új projekteken töröm a fejem, ezek hamarosan napvilágot látnak majd. Eleve Gaobrral a zenekaralapítás a hobbink, főleg ha ittunk is.

Néhány név: Halálfej, Porno Disco, Bullwhip, meg ilyenek. Gyönyörűek lesznek.

És végül, néha – csak úgy mellékesen, ha valaki megkér rá – szívesen beugrom más, baráti csapatokhoz, szólóztam a Dim Vision, az Angertea lemezén, és idén is lesz vagy három, ahol jól megrángatom a tremolókart, de nem akarom lelőni a poént, majd úgyis meghallja, akit érdekel. Koncerten is kisegítettem egyszer-kétszer más csapatoknál, és ha van időm, gyakorlatilag minden szimpatikus produkcióban szívesen közreműködöm, ahová hívnak, számomra ez a legjobb szórakozás.  

- Hogy születnek a dalok a WMD-ben? Mennyire folysz bele a dalszerzési folyamatba? 

A WMD-ben Sanyi a fő dalszerző, tehát nyilván kevesebb terepem van, mint pl. a Nervekillerben, de ez teljesen normális. Az előző lemezre két nótám került fel, elvileg a mostanin több lesz, de a végleges dalokat majd egy zenekari verekedés során fogjuk kiválasztani. Hasonlóan Sanyihoz, én is otthon demózom, gyakorlatilag kész dalokat rakunk össze, és aztán megpróbáljuk meggyőzni egymást, hogy miért is lenne jó az, amit kitaláltunk. Ha van valami ötlet, hogy mit kéne változtatni, azt közösen megbeszéljük. És egy ideje Imivel közösen is írunk dalokat, általában old school hálószobai jammelésből kiindulva, azokból is lesz a lemezen.  

- Dobos váltás is történt a zenekarban. Mennyire nehéz alkalmazkodni Garcia Dávid játékához? Miért pont rá esett a választásotok? Miben más, mint Bordás Zoli volt? 

Egyáltalán nem volt nehéz, eleve nem mi alkalmazkodtunk hozzá, hanem ő tanulta meg a dalokat. Konkrétan az első közös buli előtt mi ketten raktuk össze a műsort Dáviddal, mert teljes zenekari próbánk nem nagyon szokott lenni. Ő is egy igazi mániákus, talán ezért is értjük meg egymást ilyen jól, meg persze azért, mert remekül lehet vele röhögni, amit köztudottan nem szeretek! Ráadásul elég fiatal még, úgyhogy azt gondolom, az egyik legnagyobb magyar dobos lehet belőle, ha nem rontja el. Csak egy sztori – az első koncert előtt két napja volt megtanulni a programot. Az Idomtalan című számban egy helyen delay van a dobon, és a bulin még azt is belejátszotta. Azt hiszem, ez tökéletesen elmond mindent a képességeiről és a hozzáállásáról.  

Zolit nagyon tisztelem a hihetetlen zenei műveltsége miatt, az egyik legjobb dobos és zenész, akit ismerek, elég nagy űrt hagyott maga után. Számomra emberileg is nehéz volt a váltás, mert azt hiszem, elég közel álltunk egymáshoz, és ma is jó a viszonyunk, de Dávidnak sikerült pótolnia őt, zenei és emberi értelemben is, és mára a közönség is teljesen elfogadta. Összehasonlítani kettejüket hülyeség lenne, más emberek, más stílussal. Ez kb. annyira értelmetlen, mint azt kérdezni, hogy ki a jobb gitáros, Al Di Meola, vagy Eddie Van Halen?  

Ja, és ha már a dobosoknál tartunk, nem szabad elfelejtkeznünk Moldoványi Jándzsiról sem, aki többször beugrott hozzánk korábban, ő is egy baromi jó dobos, nem mellesleg egy igazán király arc! 

- Melyek a kedvenc zenekaraid? 

Rengeteg van, megpróbálom rövidre fogni, mielőtt mindenki elalszik a monitor előtt.

A legnagyobb kedvenceim saját, felismerhető stílussal rendelkező előadók, akiknek vannak gondolataik. Számomra ilyen a halhatatlan Morbid Angel, a Hate Eternal, a Today is the day, az 1349, a mindenható Godflesh, a Motörhead, a Dodheimshard, az isteni Thorns, vagy akár Sting és a régi Genesis. Bár sokan azt hiszik, hogy csak blastbeat meg hörgés létezik számomra, ez így, ebben a formában nem igaz.  

Pl.rengeteg metal zenekart ki nem állhatok, lever a víz a szimfonikus, progos operametaltól,a folk metalnak nevezett ivódalokat játszó lagzisrockerektől (ember, a folk metal az Aebsence, meg a Barbaro!!!), és általában véve ki nem állhatom az ötlettelen, egyéniség nélküli, de kiszámíthatóságban és kiszámítottságban élenjáró hatásvadász szarságokat. Megadallamos, együtténeklős refréneket – főleg a nóta végén nyolcszor, hogy biztosan megjegyezzem – sem akarok hallgatni.  

Ugyanakkor bírom pl. a Kartelt, a Belgát, SickRatman-t, a Depeche Mode-ot, Tom Jones-t, vagy – nem vicc – a Kispált, szóval bármilyen számomra hiteles, önazonos zenét, bármilyen stílusban. Rockból, metalból itthonról zeneileg és emberileg is szimpatikus, mondhatnám baráti csapatoknak tartom a következőket, akiknek ezúton is üdvözlet és tisztelet: Cadaveres, Stereochrist, Angertea, IHM, Mangod Inc., CasketGarden, Superbutt, Blind Myself, Empyema, 1KillEmbrace, Angelus, Korog, Dim Vision, Remorse, MindControl, Bridge To Solace, Wendigo. (Meg még akiket kifelejtettem.) 

- Van olyan kérdés, amit sosem tettek fel, de mindig meg szeretted volna válaszolni? 

„Grammy-díjra jelöltük a legjobb metal dal kategóriában, el tud jönni?”

Én pedig azt válaszolnám, hogy „Grammy-díjat kapni divatemberség!”:)

De azt is megkérdezhetné már valaki, hogy elfogadnám-e a havi nettó egymillió forint életjáradékot az underground zenék területén végzett állhatatos munkámért? 

- Mivel foglalkozol, amikor épp nem gitározol? 

A munka frontján 90.9 Jazzy rádióban harcolok, mint ügyfélkapcsolati manager. Ez annyit jelent, hogy ha valaki meg szeretne jelenni a rádióban hirdetőként, akkor velem kell kapcsolatba lépnie. Sajnos sokan még nem tudják, hogy nálunk szeretnének megjelenni, ezért naponta sokszor el kell ezt mondanom nekik telefonon és személyesen, addig, amíg rájönnek, hogy tényleg. Várom a megkereséseket! J Emellett próbálok normális, átlagos életet élni a menyasszonyommal, elkerülni Kurt Cobain, Euronymous, Jimi Hendrix és a hozzájuk hasonló tragikus (anti)hősök sorsát, ami néha nem könnyű, de azért igyekszem. A másik nagy szerelmem a rajz, festés, bár kb. 3 éve nem csináltam semmit, de épp most van egy képregény.

- Mi a véleményed az internetes letöltésekről? 

Egy magunkfajta underground zenekart nem igazán érint, mert nem keresünk tényleges pénzt a lemezeladásból, és nem ebből élünk. Igenis, töltsék csak le az emberek lemezeket, utána meg jöjjenek el a koncertre, azt úgysem lehet letölteni. Eleve botrány, hogy mennyibe került egy CD a letöltéses korszak előtt. Én sem adnék egy lemezért 5000 forintot, hogy az árrést kifizessem a kiadónak meg a lemezboltosnak, ugyanis tudom, hogy nagyjából mennyi egy CD előállítási költsége, még akkor is, ha a stúdióköltséget belekalkulálom. Ami fontos, azért úgyis bemegyek a boltba.

Ha egyszer elkészül végre a Nervekiller lemez, vagy bármelyik jövőbeni projektem anyaga, szabadon letölthetővé fogom tenni, hadd hallják a gondolataimat minél többen. Az én motivációm ugyanis ez. A CD-s kiadáshoz meg majd csinálok valami különleges, igényes design-t, ha valaki meg akarja venni, akkor kapjon is valamit a pénzéért. Nyomot akarok hagyni magam után, ez az elsődleges, nem parizert akarok venni a boltban a zenélésből, mint azok a „profik”, akik olyan dolgokhoz adják az arcukat és tehetségüket, amiben nincs benne a szívük. Reálisan nézve nincs esélyem arra, hogy a házamat majd egyszer a lemezek, vagy egyáltalán a zenélésből keresett pénzekből fogom megvenni, szóval nem szempont, hogy mennyit keresek rajta, akkor meg minek görcsölni, nem igaz? Az ugyan szar érzés, hogy pont abból nem tudok megélni, amit a legjobban szeretek csinálni, más, általam picsaszarnak és tehetségtelennek tartott emberek meg de, viszont ha már ez jutott, inkább megpróbálok pozitívan hozzáállni a dologhoz, és örülni annak, hogy egy WMD-re legalább kíváncsiak az emberek, miközben egy csomó zseniális zenekart sosem nézett meg egy egészségesen megtöltött A38, vagy fesztiválsátor.

Ez a véleményem. :)