Szabó "Toi" Tamás
- Mikor kezdtél el dobolni?
Elég későn, 17 éves koromban kezdtem el dobolni. Annak idején úgy gondoltam, hogy elég későn, de ma már más a véleményem…
- Kinek a hatására?
Először egy gólyabálon hallottam dobszólót, addig azt sem tudtam, hogy miből áll ez a hangszer. Szinte villámcsapásként ért az a hangulat, ami a mai napig tart.
- Jártál tanárhoz, vagy autodidakta módon tanultál?
Is-is. Csaba Ákosnál – ex Neurotic, Amen – kezdtem tanulni az alapokat. Utána egy hosszabb szünet következett, majd zeneiskolában Geröly Tamásnál folytattam. Ismét hosszab szünet, majd 2004-ben találtam meg a számomra legkiválóbb pedagógust, Korompay Zsoltot. Jelenleg is nála tanulok.
- Milyen volt az első dobfelszerelésed?
Első cuccom a vödrös korszak után egy kölcsön Amati volt. Nagy becsben tartottam, és szívesen emlékszem rá vissza a mai napig.
- A próbán kívül szoktál gyakorolni? Ha igen, mennyit egy héten?
Igen, rendszeresen gyakorlok. Azon szerény tábort képviselem, akik nagyon szeretnek gyakorolni. Fontos a strukturális módszer számomra, hiszen nem csak az órákra készülök, hanem pl. egy szólót is meg kell írni, vagy ha olyan passzban vagyok akkor csak imprózok egy sort, és élvezem.
- Ha szoktál gyakorolni, akkor hogyan? Metronómra, zenére, vagy csak úgy magadtól?
Szinte mindig metronómra gyakorlok. Bemelegítésnél kéz- és lábkombinációkat, rudimenteket szoktam játszani különböző tempókban. Utána grooveok, szólóelemek, technikai gyakorlatok. Számomra az improvizáció a legfontosabb, a gyakorlási metódusom szerves részét képezik a tudatos improvizációs gyakorlatok.
- Milyen dobfelszerelésed van? Miért pont ezt választottad?
Mapex M-es szerelésem van, még a régebbi juhar verzió. 4 éve használom, és ezalatt az idő alatt totál márkafüggő lettem. A próbateremben, koncerteken, stúdióban egyaránt kiváló hangszer. Széles skálán hangolható. Jazzrocktól a metálig mindenhol bizonyított. Izmosak a hardverek és esztétikailag szerintem az egyik legszebb dobok közé tartozik. Imádom.
- Milyen cintányérokat használsz? Miért pont ez választottad?
Sabian tányérokat használok a közép és felső kategóriából. A B20-at részesítem előnyben, nekem ez az anyag adja az optimális hangzást. Kellemes meleg, puha hangjuk van, és jól reagálnak kisebb és nagyobb dinamikánál is. Tiszta a lecsengésük, zavaró felhangoktól mentesek, kiváló minőségű tányérok. És made in Canada ;-)
- Milyen lábgépet használsz? Miért pont ez választottad?
A lábgép volt az egyik utolsó kiegészítőm, így a márka adta magát. Mapex féle Janus Ergo duplapedált használok évek óta. Masszív, megbízható, érzékeny. Többféle beállítást kipróbáltam, jelenleg nem lánccal használom, hanem szíjjal. Így maradt. Egyedüli hátránya, hogy elég sok slide technikát használok, és nem erre lett kiképezve. Eleinte kicsit kényelmetlen volt átszokni, de nagyon megszerettem. Úgy gondolom, hogy nem a pedál teszi a mestert. Erre talán Gregg Bissonette szolgált elsőként bizonyítékkal, amikor a Dózsában kölcsön kért egy Amatit, és hihetetlen mit művelt vele.
- Milyen dobverőket használsz? Miért pont ez választottad?
Big Stick verőket használok, különféle méretben és anyagban. 4A gyertyán és hickory, Borlai signature, Hard & Heavy hickory, Jánky stúdió és session ill. Martonossy gumilapos. Ár-minőség arányban nekem a legjobbak. Viszonylag egyenletes a választék és a minőség.
- Kérlek mutasd be pár mondattal a komplett felszerelésedet!
Mapex M fúziós méretű dobokat használok Mapex Deepforest Cherry 14x5,5-es pergővel. Ami a bőröket illeti Remo Emperor a tamokon, P3 a lábon és Ambassador vagy Evans egyrétegű a pergőn. Sabian XS képezi az alap cintányérszettemet (14”, 16”, 18”) és Sabian HH 22”-es vadállat a china és Sabian HH Medium Heavy 20”-as a ride. Időnként használok Stagg 14”-es ill. 18”-as kínait. Az állandóan repedő gyenge pontot képviselő splash egy Stagg 8”-10”-es tányér. Ütőhangszerek: Pearl kolompok és Meinl Freeride bongo ill. block. A dobszékem forgós Mapex, továbbá Mapex és Giblaltár állványokat használok.
- Van valami koncert előtti rituáléd?
Mivel sosem iszom alkoholt koncert előtt, ezért bemelegítéssel és kissebb sétával oldom a feszültséget. Külön rituálé nincs, de ezek soha nem maradhatnak el.
- Az új számok kidolgozásakor milyen módszerrel dolgoztok?
Elsődleges dalszerzőnk a csapatban Tanczer Attila szintis. Szinte mindig kompett szerzeményekben gondolkodik, és utána boncolgatjuk a nótákat. Mindenki beleteszi a magáét, majd kialakul a végleges számszerkezet. Mindig vannak ötletek. Erdős Viktor basszusgitáros tollából is született már nóta, Farkas Ferenc gitáros több szerzeménnyel is büszkélkedhet, ill. Koncz Balázs énekesünk is hozott már kiváló komplett dalt is. Dobosként háttérszerepem van, általában én bogózom ki a szálakat ill. korrigálom a szerkezetet. Azt hiszem világosan látszik a csapatmunka, és ez így jó!
- Szoktál kottát használni?
Állandóan. Szinte kottafüggő vagyok. Nesztor Iván tanítási elvét követem, miszerint a kottába lelket lehelve születik meg a zene. Mindenhol van kottám. A lakás különböző pontjain, a kocsiban és a próbateremben. Mindig van nálam valami, amit nézhetek, tanulmányozhatok. Van amikor órákat elmélkedek egy iromány fölött, és elemzem. Segíti a vizualizációt. Gyakorlás közben szinte egy virtuális projektorra is kivetítem a sorokat, ezáltal rendszerezem a kaotikus gondolatokat.
- Életed eddigi legjobb koncertje?
2004 szeptember 19, RUSH in Stuttgart. Nem lehet szavakba önteni az élményt, egy életre belém ivódott a hangulata. Ami az Everwoodot illeti, 2005 november, Róma. Frenetikus bulit adtunk egy tiszteletre méltó közönségnek. Soha nem felejtem el…
- Az Everwood előtt volt valami más zenekarod?
A klasszikus Beatleses korszakot idéző gimis banda után az első komolyabb próbálkozás a progos Mary Celeste volt. Néhány zeneiskolás projekt következett, majd jazzrock trió, Shortime néven. Jelenleg csak az Everwood.
- Melyek a kedvenc zenekaraid?
Fanatikus RUSH rajongó vagyok. Nagy kedvencem még a Fates Warning. Inkább nevekhez vonzódok, mint zenekarhoz. Ha az általam kedvelt zenész előfordul különböző formációkban, azonnal utána járok. A jazzes stílust számomra Michel Petrucciani képviseli, a fúziós vonalat Vinnie Colaiuta féle Karizma és a Dave Weckl Band. Klasszikus zenében Chopin a példaképem.
- Ki a kedvenc dobosod, s miért pont ő?
Neil Peart. Talán ő az egyetlen, aki egy életre megragadott játékával. Egyszerre ötletes, precíz és dinamikus. Szerény és nyugodt, kiváló technikával rendelkező zenész. Mindig higgadt, felelősségteljes, alázatos. Egyszóval a tökéletes dobos számomra.
- Magyarországon kit tartasz a legjobb dobosnak?
A legjobb jelzőt sosem használom, hiszen mindenki másban jó. Ez a fogalom számomra nem létezik. Kiváló dobosaink vannak szerencsére. Ha ki kell emelnem neveket, akkor: Korompay Zsolt és Borlai Gergő.
- Mi a helyzet mostanában az Everwood háza táján?
Elég kemény időszakon vagyunk túl. A stúdió alatt kissebb külföldi turné után májusban jelent meg második stúdióalbumunk, The Raven’s Nest címmel. Megvolt a lemezbemutató Jorn Lande előtt az A38-on. Kész van az új k1ippünk, és már tervezzük a következőt is. 1-2 fesztiválon előfordulunk a nyáron, promózzuk az új nagylemezünket. Elkezdtük írni továbbá a harmadik albumot is. Ősszel ismét lesz külföldi turné, nem unatkozunk…Igyekszünk mindenhol jelen lenni. Az érdeklődők figyelmébe ajánlom folyamatosan frissülő, naprakész portálunkat a www.everwood.hu címen.
- Olyan kérdés, amit soha nem tettek fel, de mindig meg szeretted volna válaszolni?
Megragadva az alkalmat egy idézetet szeretnék tolmácsolni dobos kollégáimnak John Blackwell Jr. kiváló dobostól, hogy mi is egy igazi dobos szerepe: a zenében legyél támogató, szólóban kreatív.
